1815. május 3.
Tegnap, a tolentinói ütközetben szétvertük Murat testőrezredét. Ő a gaz Napóleon sógora, a nápolyi király. A rohamot gróf Széchenyi vezette. Sokat hallottam már katonai hőstetteiről. Már legalább féltucat érdemrendet tudhat magáénak. Félelmet nem ismerő, bátor ember. Igazi huszár! A tegnapi csatában vállvetve harcoltunk, az életemet is megmentette. Ettől a naptól fogva barátomként tisztelem őt…
 |
| Szent Móric és Lázár-rend tiszti keresztje |
 |
| A családi kastély Nagycenken |
Gyermekkorát a nagycenki birtokukon és Bécsben töltötte. Otthon magyarul beszéltek, nevelésük is magyar szellemben történt. Szorgalmas diák volt. És egész életében arra törekedett, hogy minél több tudásra tegyen szert. Apjától örökölte a könyvek szeretetét, és a jó példát is tőle tanulta, hogyan kell tenni, cselekedni az országért. Széchényi Ferenc nagylelkűsége nyomán jött létre az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum.
 | |||||||||||
| Édesanyja |
 |
| Édesapja |
1815. május 6.
Amikor Napóleon francia császár már a Habsburg-birodalmat és hazánkat fenyegette, hadba vonultunk ellene. A törvény szerint minden családból csupán egy embernek kellett a hadseregbe belépnie, ám a Széchenyi család úgy határozott, hogy mindhárom fiát a csatatérre küldi. István ekkor még csak 17 esztendős volt, de kiválóan helytállt. Bátyjai (Pál és Lajos) hamarosan leszereltek, de István maradt a huszároknál.
 |
| A huszárkapitány |
1821. augusztus 4.
Rég hallottam a gróf felől. Elkerültünk egymás közeléből, más huszárezrednél szolgáltunk az elmúlt években. Ő ezalatt sokat utazgatott. Bejárta Franciaországot, Angliát, Itáliát, Görögországot. Gyűjtötte a tapasztalatokat, megcsodálta a nyugati kultúra és gazdaság vívmányait. Elszomorította, hogy hazánk mennyire elmaradott és szegény.
 |
| 1818-as keleti utazása során |
Hazatérése után Magyarország és Erdély nevezetesebb városait kereste föl, s utazása alatt több, életre szóló ismeretséget és barátságot kötött. Ekkor látogatta meg Wesselényi Miklós bárót is, a „zsibói bölényt”, akivel szoros barátságot kötött. Úgy hírlik, hogy hamarosan közösen indulnak külföldi tanulmányútra. Mindketten nagy szakértői a lovaknak. Istvánról tudom, hogy terve: Magyarországon meghonosítani a lóversenyeket.
 |
| báró Wesselényi Miklós |
1825. november 22.
István gróf évekig odavolt külhonban. Néha látogatott csak haza. Lenyűgöző dolgokat látott, amelyek mind-mind ötletet adtak számára. Annyi tervet gondolt ki, hogyan lehetne Magyarországot szebbíteni. A franciáknál látott egy pompás csatornát, ami a Garonne folyót köti össze a Földközi-tengerrel. Ez keltette fel benne a Duna és a Tisza szabályozásának, hajózhatóvá tételének gondolatát. Sokat tanult a selyemhernyó-tenyésztésről is. A lótenyésztést is behatóan tanulmányozta.
Alighogy hazatért, fölforgatta az ország életét. Az országgyűlés november 3-i ülésén apja örökéhez méltó felajánlást tett:
„Én szavazattal nem bírok, én nem vagyok országnagy, de földbirtokos. Ha egy intézet álland fel a magyar nyelv kifejlesztésére, mely polgártársaim nevelését is elősegíti, ugy felajánlom egy évi egész jövedelmemet, mely 60.000 forintból áll, s az a felállítandó magyar tudós társaság alapjához csatoltassék.”
Micsoda nagyvonalú ajánlat! Itt egy nagybirtokos, aki képes birtokai egyéves jövedelmét felajánlani, hogy létrejöhessen egy tudós társaság, az akadémia, amelynek feladata, hogy a magyar kultúrát és nyelvet ápolja, terjessze.
A bejelentést nagy lelkesedés fogadta, a beszéd után többen is nagyobb összegeket ajánlottak fel.
1826. február 16.
Egy kiváló katonát vesztett a sereg. 17 évnyi szolgálat után István gróf lemondott rangjáról.
Az az átkozott Metternich kancellár meg a nádor cimborája, József próbálják Istvánt megregulázni. De ő nem az az ember, akit meg lehet félemlíteni vagy elnémítani.
Metternich figyelmeztette a grófot, hogy reformgondolataival messzire megy. Megrontja az ifjúságot. Az országgyűlésen is folyton rendreutasította a nádor. De ez nem tartotta vissza attól, hogy felszólaljon, valahányszor a magyar nyelv, a szabadság, a vallási türelem kérdése került szóba.
1827. augusztus 20.
Megnyílt a pesti Kaszinó. Ez is István érdeme. Itt összegyűlhetnek az urak, hogy fontos kérdéseket megvitassanak kötetlenül.
A törvény is végre megszületett az akadémia megalapításáról. Csodálkozom is, hogy végül a király áldását adta hozzá.
1828. május 1.
Ott voltam az első pesti lóversenyen! Remekül szórakoztam! De sokaknak nem tetszik ez sem, mint ahogyan Istvánt a többi újítása miatt is támadások érik. Ostoba banda! Ők nem tesznek semmit, de bírálják azt, aki cselekedni akar.
1833. szeptember 4.
István talán hajóskapitánynak kellett volna szülessen…
Tudom, hogy régi vágya volt megnyitni a Dunát a kereskedésnek, egészen a Fekete-tengerig. 1830-ban saját hajóján nekivágott, hogy a Duna folyását tanulmányozza. Útja Pesttől Konstantinápolyig tartott.
1833 júniusában a nádor megbízta, hogy mint királyi biztos, vezesse a munkálatokat. Nagy feladat állt előtte. A Dunát hajózhatóvá tenni végig: hatalmas és veszélyes vállalkozás. Néhol olyan szűk a folyómeder, s óriási sziklák között kígyózik a Duna.
 |
| az Aldunai Széchenyi-út emléktáblája |
Orsovánál kezdték meg a sziklarepesztést, bár az eszközök elégtelensége, valamint a török kormány akadékoskodása miatt lassan haladhattak, 1834-re már egy Argo nevű hajóval átkelhettek.
A gőzhajózás ügye is állandóan foglalkoztatta. Láttam, ahogy kifutott az első gőzhajó. Buda-Pest és Zimony között 1831. március 16-án indult meg a forgalom. 1833. szeptember 3-án pedig a Tiszán is megjelent az első hajó. István elhajózott vele Szegedre is, ahol nagy lelkesedéssel fogadták.
1833. december 1.
Az elmúlt években István újabb és újabb könyveket adott ki. Hol ellenfeleivel, hol a cenzorokkal gyűlt meg a művek miatt a baja. Mennyi remek gondolat! De mennyi bajt hoz velük a saját fejére István! Buta ez a magyar, nem kész még arra, hogy megértse ezeket.
1830-ban kiadta a Hitelt. Sorra vette benne a magyar mezőgazdaság, a kereskedelem égetően fontos kérdéseit. Rámutatott a hibákra, és azt is megfogalmazta, hogy mit lehet tenni. Jó részben ugyanezeket fejtette ki még részletesebben a Világ című munkájában, melyet Dessewffy gróf támadása ellen, a Hitel védelmére írt 1831-ben. Meggyőző bizonyítékokkal védte a megtámadott egyesületeket, a kaszinót, a pesti lóversenyt.
Szegény István! Ő hisz abban, hogy Magyarország fel fog virágozni, csak az összefogás és az akarat kell hozzá. Én csak lusta magyarokat látok, akik nem hajlanak a jó szóra, és még a saját érdekükben sem képesek egy lépést se tenni, nehogy megártson nekik egy kis munka.
1832-ben a Stádiumot is befejezte, de a cenzorok miatt csak a következő évben sikerült kiadni. Újító gondolatatait 12 pontban foglalta össze. Gyönyörű elképzelések! Ha ezek megvalósulnának, valóban egy jobb Magyarország születne. Végre egy nemes, aki nem félti a kiváltságait, és a parasztot is emberszámba veszi. A paraszt viseli a terheket, ő adózik? Ne így legyen! A nemes is fizessen adót! Az igazságszolgáltatás szemében a nem nemesnek nincsenek jogai? Legyenek ők is egyenlőek a törvény előtt. Magyarok vagyunk, de a törvényeinket idegen nyelven írják? Magyar embernek magyar nyelven írott törvényt!
Nem akar ő lázítani… Hű alattvalója a királynak.
1836. február 4.
A nagy szerelem végre beteljesedett. Az én legdrágább barátom végre megtalálhatja a magánéletben is a boldogságot eme angyali teremtmény oldalán.
Ma volt az esküvő a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplomban tartották.
1824 augusztusában találkozott az akkor még férjes asszonnyal, Zichy Károlynéval. Crescence már akkor rabul ejtette István szívét. Érzelmeit sokáig visszautasította a grófnő, bár neki is sokat jelentett Széchenyi.
Miután megözvegyült Crescence, szerelmük kibontakozhatott. A grófnő 4 gyermeket hozott a házasságba. Jó mostohájuk lesz István.
 |
| Crescence, a nagy szerelem |
1839. december 15.
Istvánnak tegnap fia született. A második: Ödön. Béla fiúk pedig lassan betölti a harmadikat.
1840. november 19.
Ma Pest megye közgyűlésén Kossuth a „legnagyobb magyarnak” nevezte Istvánt. Igazat szólt. Én is és sokan mások így gondoljuk ezt. De István nem tud mit kezdeni ezzel a bókkal. Nem kedveli Kossuthot. Aggódik, hogy ez a férfi bajt fog hozni az országra, s tönkreteszi mindazt, amiért olyan sokat dolgozott. Biztos benne, hogy Kossuth Lajos forradalomba viszi Magyarországot. Próbálja őt meggyőzni szép szóval, keményebben, hogy térjen le erről az útról.
Értem István aggodalmait, de látom, hogy Kossuth elleni felszólalásaival csak maga ellen hangolja az embereket. Ahogy csökken Széchenyi gróf népszerűsége, úgy nő Kossuthé. Főleg, hogy Lajos már a börtönt is megjárta politikai nézetei miatt. Az pedig sokaknak nem tetszik, hogy István a bécsi udvarral való békesség fenntartására törekszik.
 |
| Kossuth: a nagy ellenfél |
Ma a nádor és az országgyűlés képviselői jelenlétében letették a Lánchíd alapkövét. Egy közel 15 éves álma vált valóra Istvánnak.
Már 1828 óta foglalkoztatta ennek terve, levelezett és utazott ez ügyben: egy év múlva kész volt a tervrajz, amit 1832-ben Bécs városa is elfogadott. Terve elé sokféle akadályt gördítettek, de István makacs ember. Ha fejébe vette, meg is valósította.
 |
| Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele |
Már 1828 óta foglalkoztatta ennek terve, levelezett és utazott ez ügyben: egy év múlva kész volt a tervrajz, amit 1832-ben Bécs városa is elfogadott. Terve elé sokféle akadályt gördítettek, de István makacs ember. Ha fejébe vette, meg is valósította.
 |
| A Lánchíd Budáról nézve |
1845. augusztus 16.
Ma Istvánt a közlekedésügyi osztály élére kinevezték. A Duna-szabályozás után most másik kedvenc tervének megvalósításához is hozzákezdhet. Hozzá is lát a Tisza szabályozásához.
1848. március 23.
Örömmámorban úszik Magyarország. Győzött a forradalmunk! Vértelenül. Ez nagy szó! Egész Európán végigsöpörtek a forradalmak, fegyverrel, erőszakkal kényszerítve a hatalmasokra a nép akaratát.
Az uralkodó áldását adta egy független magyar kormány létrejöttéhez is. Szegény felséges úr! Mindenki tudja róla, hogy gyengeelméjű, uralkodásra alkalmatlan. De ő a király, s oly hosszú évszázadok után végre a magyar nemzetnek saját kormánya van. Még ha Bécs gyámkodása alatt is.
Batthyány Lajos grófot nevezték ki miniszterelnöknek. István érdemelte volna ki ezt a tisztséget. Belőle miniszter lett. A közlekedésügy és közmunka tárcáját kapta meg. Széchenyi gróf most is tette, amiről úgy gondolta, hogy azzal a hazája hasznára lehet. De eközben gyötrődött is. Úgy érezte, ezzel aláírta a halálos ítéletét, fel fogják akasztani. Sajátos fekete humorával a naplójába bejegyezte, hogy ráadásul Kossuthtal együtt fog lógni, de kérni fogja, hogy legalább egymásnak háttal fordítva akasszák fel.
 |
| Széchenyi gróf 1848-ban |
A két férfi közti ellentét sosem szűnt meg. István a birodalom keretei között képzelte el Magyarország jövőjét. Kossuth viszont nyíltan a teljes függetlenség mellett állt ki.
1848. szeptember 6.
Széchenyi 4-én lemondott a miniszteri pozíciójáról. Már augusztustól kezdve egyre nyugtalanabbnak láttam. Retteg attól, hogy Magyarország a vesztébe rohan, vérben fog úszni az ország.
Hiába minden megnyugtató szó, ő saját magát vádolja. Saját magát okolja, mert úgy érzi, ő indította el az országot ezen az úton azzal, hogy reformgondolataival felébresztette a nemzetet.
Tegnap végképp összeomlott. Az idegei felmondták a szolgálatot. Döblingbe, a Görgen gyógyintézetébe szállították.
1858. január 8.
Istvánnak igaza lett. A szabadságharcunkat vérbe fojtották. Kossuthot ugyan nem akasztották fel, de rengeteg magyar vér folyt ki. S látszólag hasztalanul. Mert újra zsarnoki uralom alatt élünk.
Az utóbbi pár évben többször meglátogattam barátomat az elmegyógyintézetben.
Sokat javult az állapota, és aktív életet élt újra. Sokat és sokakkal levelezik, látogatóival politikáról tárgyal, és gazdasága ügyeit is maga intézi. Ír is.
 |
| Az idős Széchenyi |
1860. március 3.
Bekövetkezett, amitől rettegtünk. Ma a bécsi rendőrség házkutatást tartott Döblingben. Elkobozták iratait. Ennek alapján azzal vádolták meg, hogy egy nagyszabású politikai összeesküvést szervez az uralkodó ellen. Megfenyegették, hogy az elmegyógyintézet megszűnt rá nézve menedékhely lenni.
Mindenki tudta, hogy István az Ein Blick írója. Névtelenül adta ki, Londonban nyomtatták De a stílusa, a gondolatai alapján nem lehetett kétsége senkinek, hogy Széchenyi gróf munkája. Az ország felett zsarnokoskodó Bach miniszter politikáját és személyét figurázta ki benne. Az írásnak nagy hatása volt: hozzájárult ahhoz, hogy Bachot menesztették. De ezzel István hatalmas bajt hozott a saját fejére.
"Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;"
(Arany János: Széchenyi emlékezete)
Gyászban a szívem… Most vettem hírül, hogy drága barátom a 7-ről 8-ra virradó éjjel végzett magával. Először gyanú ébredt a szívünkben. Lehet, hogy valójában megölték? De nem. István sokat küzdött a démonaival, s most, mikor a bécsi rendőrség leleplezte, szörnyű sors várt volna rá. Igazi őrültek közé zárták volna, hogy ott élőhalottat csináljanak belőle. Láncba verve, ütlegelve. Talán ez volt a legjobb döntés. Nagy emberhez méltóan távozott…
 |
| Végső nyughelye Nagycenken, a családi kriptában |
Béke poraira! Isten bocsássa meg tettét! De a Jóisten bizonyára elnéző lesz vele, hiszen jó volt ő, a legnagyobb a magyarok között. Csak túl nagy volt a szíve.
Meghalt. Sokat vesztettünk vele. De tudom, hogy amit Magyarországért tett, azzal egy szebb, jobb országot teremtett. Csak legyenek olyan politikusaink, akik továbbviszik a nagy munkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése