Szent Ágnes

Szent Ágnes (291 körül – 304 körül) szűz és vértanú, akit a Római Katolikus Egyház és az Görögkatolikus Egyház szentként tisztel. Tisztelete elterjedt az anglikán egyházban és a keleti ortodoxiában is, valamint az amerikai evangélikus egyházban. Egyike annak a hét nőnek, akiket kiiktattak a szent szüzek sorából, nem említve őket név szerint a misekánonban. Ő a szüzesség, kertészek, a leányok, jegyespárok, a nemi erőszak áldozatainak és a szüzeknek a védőszentje.

Ismert még Római Szent Ágnesként és Szent Inez néven. Ünnepnapja január 21., illetve január 28., amikor a születésnapjára emlékeznek. De ez utóbbit XXIII. János pápa törölte 1960-ban.
Templomok százai viselik Szent Ágnes nevét, többek között a két legismertebb templom (Sant'Agnese fuori le mura, Sant'Agnese in Agone) és egy anglikán katedrális Kiotóban. A művészetben báránnyal ábrázolják, minthogy neve hasonlít a latin agnus szóhoz, amelynek jelentése "bárány". Az "Ágnes" név valójában a görög nőnemű "hagnē" (ἁγνή) melléknévből ered, amely "szűzieset, tisztát, szentet" jelent.

Életrajz
Származása és élete felől semmi biztos adatot sem ismerünk. A hagyomány szerint, Szent Ágnes kereszténnyé lett római nemesi család gyermekeként született 291 körül. 12 vagy 13 éves korában halt mártírhalált Diocletianus római császár uralkodása idején, 304. január 21-én.

Sempronius prefektus szerette volna fiának feleségül Ágnest, de a lány elutasítása nyomán halálra ítélte. Mivel a római jog nem engedélyezte szüzek kivégzését, Sempronius a meztelen Ágnest keresztül vonszolta az utcákon egy bordélyházig. Ezalatt csodák történtek. A lány imájára a haja megnőtt és befedte a testét, hogy elfedje szégyenét. Azok a férfiak pedig, akik megpróbálták megerőszakolni, rögtön megvakultak. Máglyán akarták megégetni, de a fahasábok nem égtek. Erre a főtiszt kihúzta a kardját és lefejezte Ágnest. Más szövegemlékek szerint torkon döfte. Úgy tartják, hogy Ágnes kiömlött vérét más keresztények felitatták ruhadarabokkal a kivégzőhely földjéről.

Néhány nappal Ágnes halála után egy Emerenciána nevű lány imája meghallgatásra talált a sírjánál. Azt állította, hogy ő Ágnes szoptatós dajkájának a lánya, és halálra kövezték, miután megtagadta, hogy elhagyja a helyet és megfeddte a pogányokat a fogadott nővére meggyilkolásáért. Emerenciánát később szintén szentté avatták.

Ágnes csontjait a római Sant'Agnese fuori le mura-templomban helyezték el, amelyet az Ágnes sírjának helyet adó katakomba fölé emeltek. A koponyáját a római Piazza Navonán található Sant'Agnese in Agone-templom oldalkápolnájában őrzik.

Saint'Agnese fuori le mura-templom

(Forrás: http://www.wikipedia.org)

Kevés forrás számol be róla. A 4. század közepén összeállított vértanújegyzék említi nevét. Az Ágnesről szóló legkorábbi híradások közé tartozik Damasus pápa verses sírfelirata (366 és 384 közt). Szent Ambrus milánói püspök néhány évvel később beszél róla; Prudentius, a hispániai költő pedig hosszú verssorokat szentel neki. Az Ágnes haláláról szóló korai beszámolók kihangsúlyozzák állhatatosságát és szüzességét. Ágnesről a 10. században egy dráma is született, Hroswitha német apáca írta.

Ünnepét kezdettől fogva január 21-én ülték, mert a Depositio Martyrum szerint ezen a napon temették el.

A népi kultúrában
Egy érdekes szokás jellemző az ünnepnapjára. Két bárányt hoznak Tre Fontane trappista apátságból Rómába a pápához megáldani. Nagycsütörtökön nyírják meg őket, és a gyapjukból szövik a palliumot, az érseki vállszalagot, amelyet a pápa ad az újonnan felszentelt érseknek, méltósága és a pápával való egysége jeleként.

Szent Ágnes a fiatal leányok védőszentje; a népszokás azt kívánja meg tőlük, hogy olyan rituálékat végezzenek Szent Ágnes ünnepének előestéjén (január 20-ról 21-re virradó éjjel), amelynek révén meglátják jövendőbeli férjüket. Ezt a babonát örökítette meg John Keats egy verse, a "Szent Ágnes éje."

A művészetben fiatal szőke hajú lányként, palástban ábrázolják, pálmaággal a kezében, és egy báránnyal a lábainál vagy a karjaiban.

A Fabiola, vagy a katakombák egyháza című regény, amelyet Nicholas Wiseman kardinális írt 1854-ben, Ágnest a főhősnek, a gyönyörű és nemesi származású Fabiolának barátságos kamasz unokatestvéreként és kebelbarátjaként ábrázolja.

Időnként tévesen Szent Ágnest a "Wenceslas, a jó király" című karácsonyi énekben parasztlányként említik. Az említett szent valójában Bohémiai Ágnessel azonos.


A fordítást a Wikipedia angol nyelvű szócikke alapján készítettem.