"Tiszteld atyádat, anyádat!"

Bizonyos kultúrákban az időseket nagy tisztelet övezi. Ez a nyugati világból hiányzik. Sőt sokszor nemcsak a tisztelet hiánya figyelhető meg, hanem az idősek kirekesztése, "fogyatékosnak", "használhatatlannak" tekintése. Talán mert szembesítenek azzal, hogy mi sem leszünk mindig fizikailag és szellemileg a toppon?
Pedig nagy figyelmet kellene szentelni nekik: rengeteg élettapasztalatot halmoztak fel, és sokan közülük - főleg a 8. X körül és afölött járók - részei voltak a TÖRTÉNELEMnek.

A történelem dicsérete

Nikolaus Gysis festménye: Történelem

(Forrás: http://www.wikipedia.org)

Sokan mondják, hogy az iskolában az egyik legutáltabb tantárgyuk a történelem volt. Számomra ez sosem volt így.
Szerintem a történelem időutazás, egy kalandjáték. Nem unalmas sztorik sorozata régen elporladt emberekről, hanem egy nagyon is életszagú dolog. Rólunk, emberekről szól az egész: zsenikről és őrültekről, szerencsétlenekről és szerencsésekről, zsarnokokról és forradalmárokról.
A történelem ismétli önmagát. A díszletek, a jelmezek változtak az idők folyamán, de a szereplők ugyanazok maradtak. Mert a cselekedeteket mindig ugyanazok az érzések, gondolatok irányították: a szerelem, a gyűlölet, a hatalomvágy, az irigység, az önfeláldozás, a boldogság iránti vágy. Ezért könnyű tanulni ezt a tantárgyat, mert életekről, sorsokról mesél.
Sokan mondják, a történelemben nincs logika, csak bemagolni lehet. Ez azért sem igaz, mert vannak örök érvényű igazságok, törvényszerűségek, szabályok. Vannak ok-okozati összefüggések. Példának okáért, ha egy közösségnek földre, aranyra, rabszolgára van szüksége, akkor minden valószínűség szerint háborút indít, hogy elvegye a másét. Ha zsarnokság van, előbb-utóbb a szabadságért fegyvert fognak.
A történelmet nem azért kell tanulni, mert egyes múltbeli dolgokat illik ismerni, hanem hogy a múlt tapasztalatai segítsék a mai világban való eligazodást. Tanulni kell az elődök hibáiból.
Fontos a múlt, a hagyományok ismerete azért is, mert részei vagyunk egy nemzetnek. A közös nyelv, kultúra, történelem teszi a magyarságot magyarsággá, általában véve a nemzetet nemzetté. Milyen sivár lenne a világ, ha minden nép, minden ember egyforma lenne! A globalizáció, a világméretűvé válás folyamata pontosan azt idézi elő, hogy a határok elmosódnak az országok között, nemcsak gazdasági tekintetben, hanem kulturális szempontból is. Ez káros, hiszen a nemzeti értékek megőrzését veszélyezteti. De másfelől segít tudatosítani bennünk, hogy a világ nemzetei egymásra vannak utalva. Hogy a Föld bármely részén élők sorsának jó vagy rossz irányba változása függ más népek cselekedeteitől, és vissza is hat amazok sorsára. Ezért fontos, hogy együtt tudjanak működni az országok, s ehhez kell, hogy ismerjük más nemzetek történetét, hagyományait, szokásait.

Ritchie Fiúk

A Ritchie Boys (Ritchie Fiúk) egy megközelítőleg tízezer fős csoport neve volt, amely fiatal, főleg zsidó németekből állt, akik az 1930-as években menekültek el szülőhazájukból az USÁ-ba. Belépve az Amerikai Egyesült Államok seregébe a Military Intelligence Training Center-ben (Katonai Hírszerzés Kiképző Központjában), azaz Camp Ritchie táborában kaptak kiképzést. Elnevezésük innen ered. Főleg a hírszerző munka és a pszichológiai hadviselés módszereit kellett elsajátítaniuk. Alkalmassá tette őket a feladatra a német nyelvtudásuk és a német mentalitás ismerete. A küldetésük az volt, hogy tanulmányozzák az ellenséget, és demoralizálják annak érdekében, hogy elérjék a feltétel nélküli megadást.

Miután az Amerikai Egyesült Államok hadat üzent a náci Németországnak, a Ritchie Fiúk a szövetséges erők hadviselésében fontos eszközzé váltak. Visszatértek Európába az 1944. június 6-i D-napon, és bevetették őket más szövetséges csapatok oldalán. Röviddel a partraszállás előtt elhagyták egységüket, hogy különleges megbízatásukat teljesítsék. Értékes információkkal látták el a szövetségeseket. Segítettek megtörni a német ellenállást azáltal, hogy bomlasztó, demoralizáló hatást gyakoroltak a németekre, mind a nyílt háborúskodás, mind a titkos hadműveletek tekintetében. Hadifoglyokat és szökevényeket vallattak ki, hogy információkat szerezzenek a német haderő színvonaláról, a csapatmozgásokról, valamint a németek fizikai és pszichológiai állapotáról. A célzott dezinformálás keretében a médiumokon keresztül (újságokban megjelenő hirdetmények, röpiratok, rádióközvetítések stb.) igyekeztek a német lakosság és a katonaság ellenállását megtörni a szövetséges erők inváziójával szemben.

A háború után a Ritchie Fiúk közül többek tolmácsként teljesítettek szolgálatot a nürnbergi perben. Később sokan közülük sikeres politikai, tudományos vagy üzleti karriert futottak be.

A Ritchie Fiúk közé tartozott számos olyan prominens személyiség, mint Hans Habe, Klaus Mann, Stefan Heym, Hanus Burger, David Robert Seymour.

A Ritchie Fiúk történetét 2004-ben megfilmesítették. A dokumentumfilmet Christian Bauer rendezte. 2005-ben pedig Németországban került kiadásra Die Ritchie Boys címmel a könyv, amelynek szerzőpárosa: a rendező Christian Bauer és Rebekka Göpfert.

A fordítást a Wikipedia angol nyelvű szócikke alapján készítettem.